A macskám: egy kicsit, nagyon, őrülten, vagy egyáltalán nem szeret engem?

A válasz az alapvető természetükben rejlik. „A macskák nem falkában élő állatok” – magyarázza Claude Béata. A kutyákkal ellentétben a macskáknak nincs szükségük csoportra a túléléshez vagy a biztonságérzethez.

A macskák számára az ember „biztonságos érzelmi bázist” jelent, de nem feltétlenül állandó menedéket. Más szóval: ha egy macska stresszes vagy nyugtalan, nem érzi mindig szükségét annak, hogy a gazdájánál keressen vigaszt. Míg egy kutya ösztönösen a gazdájához rohanhat, a macska inkább maga próbálja megoldani a helyzetet – és csak akkor tér vissza, ha a szituáció már megnyugtatóbbá vált.

Ez a függetlenség határozza meg, hogyan tekintünk rájuk. A macska nem ugrál örömében, amikor